A fekvő tehenek a produktív tehenek


A fekvő tehenek a produktív tehenek

Egy opitimális, bokszosított istállóban a nyugodt tehenek napi 14 órát fekszenek és több tejet állítanak elő, álló társaikkal szemben. Ezért a kényelmes pihenőterek kialakítására kell helyezni a legnagyobb hangsúlyt, amennyire csak az lehetséges.

Három ismérve van a produktív tehénnek: eszik, fekszik és kérődzik vagy éppen tejel. Tudományos vizsgálat megállapította, hogy a fekvő tehenek tőgye 24%-kal nagyobb vérellátottságot és 10%-kal magasabb tejhozamot mutat az álló tehenekéhez képest. A gyakorlatban a pihenőbokszok elhelyezésével és a pihenőtér komfortosabbá tételével az állomány teljesítménynövekedése akár 2-3 liter/nap/tehén lehet.

Ha a tehén fekszik…

-intenzívebb a kérődzés

-intenzívebb a nyálelválasztás

-stabil bendőműködés

-megelőzi a szubakut bendő acidosist (SARA)

-megelőzi a rendellenességeket (laminitis)

-tehermentesíti a csánkot és komplett izomszalag rendszerét

-tehermentesíti a körmöket

-magasabb véráram a tőgynél és jobb laktáció

Elég egyszerű azt igazolni, hogy az állomány kényelmesen érzi-e magát az istállóban. Ökölszabály: a fejés és a takarmányfelvétel utáni pihenőciklusban az állomány legalább 85%-nak a pihenőbokszokban kellene lenniük. Sok álló és nyugtalanul fekvő tehenek láttán megkezdődhet a hibakeresés.

"Térd teszt": az alomnak olyan puhának kell lennie, hogy 20 cm-ről fájdalom nélkül lehessen térdre rogyni.

“Térd teszt”: az alomnak olyan puhának kell lennie, hogy 20 cm-ről fájdalom nélkül lehessen térdre rogyni.

A választott pihenőboksz típus meghatározza a fej pozícióját, a marcső helyzetét, a boksz fekvőfelületét és az istállón belüli elrendezést. Különösen a fej pozíció és a marcső elhelyezkedése fontos a tehén szemszögéből és sajnos ezeket szokás általában helytelenül megválasztani.

A fej pozíció

A leggyakoribb hiba a pihenőbokszok elhelyezésekor, hogy nincs elégséges hely a tehenek fejének. Tudható, hogy milyen nehézkes az, amikor a fekvő tehén ismét fel kíván kelni. Fajtájának megfelelően a kellő lendületet a fejével veszi. Ehhez szüksége van a kb. 170 cm hosszú fekvőhely mellett, további 70-100 cm-re, hogy a fejével lendületet tudjon venni és a hátsó lábaira fel tudjon állni. Bármilyen akadályt, mint például a marcsövet, ebből a zónából el kell távolítani. Továbbá 1 méter szabad területet kell hagyni a mellső lábaknak, így kerülni kell egyéb istálló berendezés (cső, oszlop stb.) használatát vízszintesen, ill. függőlegesen a pihenő tehenek előtt közvetlenül.

A pihenőboxok elhelyezésekor fontos figyelembe venni a felálló tehén mozgását. A fejnek semmiképpen sem szabad az istálló bármely részével (építmény vagy berendezés) érintkeznie. Megfelelő fejtér hiánya esetén, keretes pihenőbokszokat alkalmazva, az oldalirányú fejkilengéseknek elegendő hely áll rendelkezésre. Azokban a pihenőbokszokban, melyek elegendő fejteret és kényelmes almot szolgáltatnak, gyakran sokkal több időt töltenek a tehenek, még ha azok az etetőasztaltól távolabb is vannak. Problémát jelent, hogy a tehén a pihenőboksz hátsó részét piszkítva a marcső alá fészkeli magát és felálláskor sérülést szenvedhet. Egy kb. 5 cm vastag, 20 cm magas, a körömrugótól kb. 170 cm-re  lévő, 30°-os letörésű szügytámasszal (régen fából, manapság gumiból készített – szerk.) segíthető a tehenek helyes pozícionálása és a fekhely tisztán tartása. Fontos, hogy a szügytámasz előtti tér gondosan almozott legyen a kinyújtott elülső lábak miatti sérülésveszély okán.

A marcső

Pihenőboksz általános pozícionálása

Pihenőboksz általános pozícionálása

A marcső mutatja meg a tehénnek a belépéskori és elhagyáskori határokat. Funkcióját tekintve fontos, hogy a teheneket befekvéskor ne túl korán, azaz csak félig fektesse le. Csak, ha mind a négy láb a boxban van, akkor szabad a tehénnek finoman hozzáérnie. Általában ez az optimális pozíció a körömrugótól mért 170 cm távolságra esik. A gyakorlatban ez sokszor pontatlan és kevés helyet ad az állománynak.

A marcső optimális, függőleges elhelyezése kb. 120 cm-re van az alom szintjétől, vagyis a körömrugótól ill. gumimatrac esetében a matrac síkjától + 5 cm-re (azaz 125 cm).   Ha túl erős a kontaktus az mindig egy jelz, ha a marcső helyzete rosszul megválasztott.

Ellenőrizze a tartástechnológiát, ha a tehenek félénkségével és túlzó óvatosságával találkozik az istállóban. Ez mindig egy jó jel arra, ha a méretezés pontatlan, ill. túl erőteljesek a testi kontaktok a technológiai berendezésekkel. Figyelje meg, hogyan lépnek be a tehenek a pihenőbokszba: belépnek-e gyorsan, határozottan mind a négy lábukkal, vagy félig csak és sokat várva, mígnem a hátsó lábaikkal is belépnek? Görnyedten, púposan állnak be az állásba vagy egyenes tartással? Ez ismét egy újabb jel, hogy a marcső túl közel van a körömrugóhoz képest.

A pihenőboksz pihenőtere

A tehenek szeretik azt a komfortot, amit a legelő kínál nekik: a puha, száraz és jó levegőjű férőhelyeket. A pihenőterület felszíne és állapota egyértelműen meghatározza a tehénkomfortot.

A ferde, beton síkpadozatú pihenőbokszokat jellemzően gumi marszalaggal és/vagy gumi matraccal szerelik. A speciális gumikeveréknek köszönhetően, különösebb alommunka nélkül kényelmes, és „legelői” pihenőtér alakítható ki. Hátránya a magas bekerülési költség és a (rossz minőségű matracoknál fellépő – szerk.) viszonylag gyorsan kialakuló guminyúlás, alakváltozás a pihenőtérben. A pihenőteret mindenesetre 2-3 cm alomanyaggal (szecskázott szalma (trágyakihúzó miatt), ill. szeparátum – szerk.) ugyanúgy be kell szórni.

A produktív tehenek: nyugodt és kényelmes fekvés, a napi 12-14 órás kérődzés során

A produktív tehenek: nyugodt és kényelmes fekvés, a napi 12-14 órás kérődzés során

Az almos pihenőbokszok jellemzője a 15-20 cm vastagon beszórt szecskázott szalma „matrac”vagy homokkal (vagy szeparátum – szerk.) feltöltött pihenőtér. Ez a típus áll a legelőkhöz a legközelebb. Ugyanis – gondos almozással – száraz, kényelmes, puha és könnyen kezelhető pihenőtér tartható fenn. A fenntartási költségek tekintetében a rendelkezésre álló szalmamennyiség a meghatározó. A szalma, ill. a homokalom minőségének minden esetben a trágyakihúzó rendszerhez kell igazodnia.

Kímélni az ízületeket

Átlagosan napi 15-ször, súlyának 2/3-val terheli meg a tehén felálláskor az ízületeit. Ha a pihenőtér nem elég kényelmes, minden egyes alkalommal károsodhatnak. Függetlenül a pihenőboksz típusától, a napi alomgondozás és az esetleges friss alomszórás elengedhetetlen. A szerves alom, mint pl. a fűrészpor vagy szalma erősen befolyásolja a már meglévő baktériumok összetételét, valamint a tápanyag- és nedvességtartalmat. A párás istállóklíma és magas környezeti hőmérséklet rövid idő alatt 45%-os párát és ezzel nedves almot hoz létre, amely táptalaja a különféle kórokozóknak. Emellett a szalma képes előidézni a „hideg alom” effektust: kifeküdt, trágyás, nedvességtől átitatódott alom hidegérzetet ad az állománynak. Erre megoldás a részben homokkal kevert alom, melynek homokszemcséi jobban megkötik a nedvességtartalmat és könnyebben szárazon tartják a pihenőhelyet. Kellő gondoskodás mellett a különböző almozási technikák és padozatok, ill. pihenőboksz típusok alkalmazása ugyanúgy gazdaságos megoldást biztosítanak.

Alsó kép: a helyesen beállított marcső, jól vezeti meg a pihenőbokszba lépő tehenet. Felső kép: álló tehén nem produktív tehén; a lesüllyesztett fej jelzi a tehén fekvési szándékát. Figyeljen oda: 5 percen belül a belépő tehenek 85%-nak feküdnie kellene.

Alsó kép: a helyesen beállított marcső, jól vezeti meg a pihenőbokszba lépő tehenet. Felső kép: álló tehén nem produktív tehén; a lesüllyesztett fej jelzi a tehén fekvési szándékát. Figyeljen oda: 5 percen belül a belépő tehenek 85%-nak feküdnie kellene.

Pihenőboksz elhelyezése

A tehenek szeretik a friss szellőt és a melegebb napokon azokat a pihenőbokszokat keresik fel inkább, ahol a friss levegő hűsíti őket. Azokban az istállókban, ahol tehenészeti szélfogó függöny, vagy részben nyitott oldalfal van, ott szívesen fekszenek a hosszanti falak mellé a friss széláram és tágasabb kilátás, természetes fény miatt. A napos pihenőbokszokba csak akkor fekszenek be, ha ott nincsen melegebb, mint az istálló más részein. A gulyában a tehenek inkább párosával fekszenek, így szemmel tudják tartani egymást. Ezt a viselkedésmódot modellezi a dupla pihenőbokszos elrendezés sok istállóban, szemben a szimpla soros elrendezéssel. Pengefal vagy fapalánk elhelyezése a pihenőbokszok elé, takarva az etetőasztalt (etető utat), egyáltalán nem ajánlott. Ugyanúgy oldalirányba sem ajánlott a szabad légáramlást szükségtelen falak építésével korlátozni. A domináns tehenek egyértelműen kiválasztják maguknak a legjobb helyeket: ezek az itatóktól és etetőgépek zajától távol, a világosabb, szellősebb, az istállóteret könnyen átlátható helyekhez közeli bokszokat jelentik.

Végezzen el egy gyors tesztet az istállójában:

  • lefekszik-e a tehenek 85%-a az első 5 percben a pihenőbokszba való belépés után?
  • a fejés után 3 órával a tehenek 80%-a fekszik-e a pihenőbokszokban?
  • kevesebb, mint 5%-a az állománynak ízületes vagy sánta?
  • ha van még szabad pihenőboksz, a tehenek a trágya- ill. etetőúton fekszenek?
  • elég puha és kényelmes az alom?
  • fájdalmas-e, amikor Ön elvégzi a „térd-tesztet? (kb. 20 cm-ről térdre rogy az alomba)

Összegzés

Azok a tehenek, akik a nap jelentős részében fekszenek, sokkal több időt tudnak fordítani a tejtermelésre, mint álló társaik. A helyes kérődzés, jó bendőt és egészséges teheneket jelent. A fekvő teheneknél a véráramlás a tőgyben akár 24%-kal is magasabb, így 8-10%-os tejhozam növekedés érhető el. A gyakori almozás megóvja az ízületeket, amit a tehenek hosszabb életciklussal hálálnak meg.

Szerző: Dipl.- Ing. Christiane Brandes
Forrás: Landwirt 13/23
Fordítás: tartastechnologia.hu

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.